Zebrapinty: A zebrapinty napjaink egyik legkedveltebb kistermetű díszmadara. Ez a díszpintyek családjába tartozó madárka Ausztráliából származik. Háziasítás Elsőként L.J.P. Vieillot francia természetkutató írta le a fajtát, az 1700-as években. Nem tudni, hogy Ausztráliából pontosan mikor és hogyan került Európába, de 1872-ben már egy német szakfolyóirat a "Die Gefiederte Welt" zebrapinty tenyésztésével foglalkozik. Az 1900-as évekre pedig már kedvelt, olcsón beszerezhető díszmadárnak számított.

Népszerűsége azóta is töretlen. Küllem: Mint általában a madaraknál, náluk is küllembeli különbségek találhatók a nemek között. A hím színesebb, a nyak hátulsó része szürke, a hát és a szárnyfedők szürkésbarnák, a farkcsík fehér, oldalán fekete egyes tollakon fehér foltok találhatók. A farok feketés színű. A fej két oldalán gesztenyebarna tollazat található, a melltollazat viszont ezüstszürke, a test oldala pedig vöröse-barna. Csőre koráll-piros, szeme vörös. A tojók a hímekkel ellentétben kevésbé színesek. Nincs barna pofafoltjuk és fehér foltjaik sem. A test oldala barnás-szürke az alsó testtájék fehéres, a fej és melltollazat sötétebb szürke, mint a hímeké. A kifejlett példányok testhossza a fejtől a farokig 10-11 cm. Hangadás: A zebrapintyek sokat hallatják hangukat. Szinte minden mozgást hangadás is kísér. Izgalmi állapotban sűrűbben és hangosabban csivitelnek, amik főképpen a társaknak szólnak, mintegy hívogatva őket. A madarak násztáncánál fontos szerepe van a hangadásnak, hiszen mindkét fél hangjelzésekkel híja magához a másikat. A hímek megkétszerezve a tojók csak egytagúan hallatja a "dáát" hangzású hívogatót, ami a nemi feszültségüket fokozza. A párzás után, amikor a fészkelőhelyet keresik, a hím nyöszörgő hangot ad, majd ez folytatódik a költés során is. A hím és a tojó felváltva költik a tojásokat. A még nem felnőtt, fiatal madarak pedig rekedtes hangot adnak, amíg el nem érik a kifejlett kort. Életmód: Eredeti élőhelyén fákkal, bokrokkal tarkított szavannákban él, de az emberlakta települések közelében és fellelhető. Bár az élettér vonatkozásában nem válogatós, az erdős területeket még sem részesíti előnyben, viszont a vizes élőhelyeket kifejezetten kedveli, mivel szeret fürdeni. Költés idején csoportokat alkotnak, melynek időpontját főként az időjárás, így a táplálékok fellelhetősége szabja meg. Egy fészekaljban 4-8 db fehér tojás található. Manapság csak néhány kisebb ragadozó madár tekinthető a zebrapinty ellenségének, bár régebben a bennszülöttek előszeretettel fogyasztották őket sütve. Napjainkban védett ausztráliai állat.