Szalmavida (Vidua fischeri)

Szalmavida élőhelye és elterjedési területe

Dél-Etiópiában és  Szomáliától délre egészen Tanzániáig  előfordul. A tövises bozótos szavannákat lakja. A földön keresgéli főleg magokból  és rovarokból álló eleségét. 

Leírása

   A Szalmavida hím hossza 12 cm. Nászruhában eléri a 34 cm. melyet március elejétől kb. 7 hónapig visel. A homlok és a fejtető barnás-sárgásbarna, a pofa oldalak, az áll, a hátsó feji és felső oldalak maradék részei feketék. A felső farkfedők és a farktollak feketés-barnák  keskeny homokbarna szegélyekkel. A farktollak felső részén a szegélyek szélesebbek.  A középső 4 farktoll  legfeljebb 22 cm. hosszú. Ez nagyban függ a madár életkorától (1 éves  korban 17 – 18 cm.) szalmaszálhoz  hasonlítanak, kerémfehérek, nagyon keskeny zászlókkal.  A zászlók ülő helyzetben a test alá görbülnek , így a madár oldalnézetből a fogyó holdhoz hasonlít. A test alsó része  fehéres, a mellen és szárnyoldalon rozsdabarna elmosódások vannak. A csőr és lábak pirosak, a szemek sötétbarnák. Nyugalmi állapotban a tollazata hasonló a tojóéhoz.
   A Szalmavida tojó  (és a hím nyugalmi ruhában) világos barnán és feketés-barnán csíkozott, a csíkok a fejen pirosas-barnák, alul pedig fehéres barnák.  A  csőr és a lábak  pirosak.
   A fiatal madarak hasonlítanak a tojóhoz, de csőrük-lábuk barnás és tollazatuk  világosabb árnyalatú.

Viselkedése

   Hívóhangja éles „zit” kiáltás, de „trrr”  hangja is van, mellyel  rekedtesen hívogat.
   Éneke  nagyon változatos , helyenként kifejezetten szépen trillázó, csivitelő és  fuvolázó. A motívumok nagy részét a gazdamadártól vette át.
   A Szalmavida fészekparazita és poligám.  Az  Uraeginthus ianthinogaster ( Ibolyás  asztrild ) költési időszaka alatt (ápr.- júl. ) általában egy hím  társaságában kis csapatot alkotva 3 – 6 tojó található.
   A hímek násztánc során függőlegesen le-fel szállnak,  miközben  hangos kiáltásokat hallatnak.  Gyakran előfordul, hogy a násztáncot  bevezeti egy, a tojók figyelmét felhívó mozgássor, mely során egy kiálló ágba kapaszkodva erősen és ritmikusan rázzák a szárnyaikat, míg a tojók köréje nem telepednek. Ezután kezdődik a nászrepülés.

Szalmavida tartása, tenyésztése

   Legalább 5-6 m. hosszú és 2 m. széles  10 mm. lyukbőségű dróthálóval  bevont volierben már jól megfér. Télen 20C° körüli  hőmérsékletet igényel. A volier fóliával való bevonásával és a védőházikó fűtésével a nappalokat is  kint töltheti a belső meleg térbe való bejutás állandó  biztosításával.  Nagyon békés, nyugodt madara a voliernek,  kistermetű egzotákkal  összerakható.
   A Szalmavida Szaporítása, tenyésztése nem ismert. Elérhető szakirodalom nem írt le esetet. Gazdamadara  ( U. ianthinogaster ) is nehezen szaporodik fogságban, így valószínű, hogy nem sikerült  szaporodásra bírni e fajt sem. Nálam a tojók még  egyszer sem tojtak. Az importálás nehézkes, kevés egyed érkezik  hazánkba és általában az sem tenyésztőnél köt ki.
   Etetése megegyezik a dominikánus vidáéval, azzal az eltéréssel, hogy az állati eledel-kiegészítésnél több lisztkukacot  és a hangyabábot  kell  adnunk a lágyeleségbe, mivel azt előszeretettel fogyasztják.

Szalmavida pár. Tenyésztő: Eszteró Lajos

   A  vidák tartását egyre több madarász  próbálja ki, de többnyire egy idő után felhagy  vele. Valahol ez érthető is hiszen a gazdasági jelentőségük minimális, tartásuk csak ráfizetéses lehet, hiszen az elhelyezésük komoly beruházást igényel.  Kimondottan nagy helyen tarthatjuk, és sűrű szövésű ( 10 x 10 mm. ) drótháló kell nekik. Nem tarthatók papagájnak készült helyen, mert könnyen kiszöknek belőle, illetve egy belső elhelyezésű hálót kell még alkalmazni, ami komoly költségnövelő tényező. Még a kiállításokon is sűrű drótozatu volierben kell elhelyezni, mert az lesz a vége ami vagy tizenöt éve Bácsalmáson velem is megtörtént. - A  helyi egyesület kiállításán vettem részt Paradicsomvida kollekcióval. Egy elég sűrűnek látszó rácsozatú volierben helyeztük el a négy madarat. Egész nap jól viselték a látogatók kíváncsi pillantásait, nyugodtak voltak, mint jómagam is, hiszen a látogatók a volierhez csoportosulva csodálták a különleges, addig még nem látott madarakat.
   Zárás után a vacsora kellős közepén jött egy helybéli rendező,  hogy menjek gyorsan, mert a kiállítási terem tele van a hosszúfarkú madarakkal a volier meg üres.  Szerencsére a sötétben röpke  két óra alatt begyűjtöttük a szabadon szárnyaló és természetesen a terem legmagasabb pontján megpihenő vidákat.  A kalitkákban, volierekben viszont a papagájok óriási rikácsolása kisérte küzdelmünket. -  Később a hasonló incidensek elkerülésére beszereztem egy 10 mm. sűrűségű  drótból készült voliert, melyen már nem tudtak kibújni és így kellemetlenkedni. E fajoknál nagyon kell vigyázni, ugyanis jó helyzetfelismerők és a legkisebb rést is megtalálva könnyen megszöknek a kezünk mellett.  Nagyságukhoz és hosszú farkukhoz képest remek röptű minden fajuk, villámgyorsan tudnak irányt váltani. Ha kedvük tartja bátran átszállnak egy 8 cm. -es nyíláson is.

Forrás:www.idre.hu