RÁCSOSSZÁRNYÚ ASZTRILD
LEÍRÁS
A nemek szinte teljesen egyformák. Kinézetük alapján leginkább csak találgatni lehet. Legbiztosabb, ha megvárjuk, míg a hím elkezdi fütyülni az udvarló énekét. Megjelenésükben különbség a mellsáv vastagsága, a korona szélessége, és az arcmaszk fehérsége. A hímeknél a mellsáv elméletileg szélesebb, a korona szélesebb, az arc és a mell fehérebb, mint a tojóknál. Megbízhatóan csak akkor tudjuk megkülönböztetni őket, ha sok madáron megfigyeljük és összehasonlítjuk ezen a jegyeket. Ha nem láttunk még meglehetősen sok rácsosszárnyút, egy pár esetén nehéz eldönteni.
Egy alfaja van, a T. b. annulosa, vagy fekete farú rácsosszárnyú asztrild. Az egyetlen különbség, ami a tenyésztett madaraknál is megjelenik, a far fekete színe. Ez autozóm recesszív a törzsalakhoz képest. A természetben különbségek vannak a méretben és a farok hosszában is, de ezek eltűntek a törzsalakkal való kereszteződések során. A fekete és a fehér farkú változat kereszteződéséből létrejött egyedeknél a far kissé pettyes lesz. Ezek a madarak hordozzák a fekete far színezet recesszív génjét. Ha keresztezzük őket másik pettyes példánnyal vagy fekete farúval, fekete farú utódok jönnek létre.
 TÁPLÁLÉK
A normál pinty magkeverék megfelel nekik. Meglehetősen mohón fogyasztják a tojásos lágyeleséget, a zöldeleséget és a csíráztatott magvakat. Grit és kalcium (összetört tojáshéj, kagylóhéj, szépia) mindig legyen előttük.
KÖLTÉS
A rácsosszárnyú asztrildot költtethetjük kalitkában, vagy madárházban, páronként, vagy csoportosan, három vagy több párral. Tarthatjuk őket normál költő kalitkában, vagy hosszabb röpkalitkában is. Többféle odút használhatunk: normál faodút, tejesdobozból készített odút, vagy fonott fészket. Leginkább a fonottat szeretik. Szárított füvet, kókuszrostot, tollat, papírcsíkot is felhasználnak a fészeképítéshez. Hamarosan 4-6 tojást fognak tojni, a harmadik után kezdenek el kotlani. Mindkét szülő ül a tojásokon. Körülbelül a 13. napon kezdenek el kikelni a fiókák, attól függően, mennyire szorgosan ülnek benn. A kicsik sötét bőrrel, és szürke pihékkel kelnek ki, nagyon hasonlóak a zebrapinty fiókákhoz. Nagyjából 18 nap múlva repülnek ki. Hasonlóak a szülőkhöz, kivéve a sötét csőrt és a fehér területek szürkésebb színét. További 2 hét múlva válnak önállóvá.
A legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy nekilássanak a fészekrakásnak. (Természetesen ez csak másodlagos probléma a nemek biztos megkülönböztetése után.) Ezek a kismadarak inkább asztrildként viselkednek, és nem hasonlítanak legközelebbi rokonukhoz, a zebrapintyekhez. Tapasztalt tenyésztők azt ajánlják, hogy biztosítsunk elég búvóhelyet a kalitkában. Kössünk nádkötegeket, vagy műnövényeket kívülről a kalitkára. Ugyan ők elsősorban a fonott fészket szeretik, próbáljunk meg faodút betenni hozzájuk. A fonott fészket nehéz ellenőrizni, és a körmük is beleakadhat, akár az ujjuk is leszakadhat. A tejesdobozból készült odú is megfelelő lehet.
Rácsosszárnyúakat kelttethetünk zebrapinttyel, vagy sirálykával is. Ha zebrákkal próbálkozunk, ne keverjük a kétfajta tojást, vegyük ki a zebrapintyekét. Ugyan a fiókák majdnem egyformák, meg lehet különböztetni őket a több pihe és a fényvisszaverők csomók alapján. Valószínűleg a zebrák is meg tudják különböztetni őket ezek alapján, vagy akár a táplálékkövetelő visításukból, vagy a gyorsabb fej- és nyakmozgásukból. Valószínűleg így is a gondjukat viselnék. A sirálykával való kelttetés sem jelent problémát.
EGYÉB
A rácsosszárnyú asztrild és a zebrapinty alkotja a Taeniopygia nemzetséget. Régebben egy másik fűpinty nemzetséghez, a Poephila-hoz sorolták.
A rácsosszárnyú több fajjal is keresztezhető, például a zebrapinttyel. Ugyan közeli rokonságban vannak, a hibridjük nem termékeny.
A rácsosszárnyú fiókáknak van egy furcsa szokása a többi ausztrál fajhoz képest. Mikor a táplálékot követelik, felemelik a szárnyukat. Ez nagy hasonlóságot mutat az afrikai apácapintyekhez. Valószínűleg azért csinálják, hogy a szülőktől eltakarják a testvéreiket. Ez a viselkedés felnőttkorukra elmarad, nem úgy, mint az apácapintyeknél.
|