Dominikánus vidapinty (Vidua macroura)

	Magyar neve: Dominikánus vidapinty    Latin: Vidua macroura, másút Vidua haagneri (Pallas, 1764)    Német: Dominikanerwitwe, Dominikaner Witwe    Angol: Pin-tailed Whydah, Haagner's Pin-tailed Whydah, Koning Roodebec    Dán: Dominikanerenke    Spanyol: Viuda de Cola Aguda, Viuda Colicinta    Finn: Dominikaanileski    Francia: Veuve dominicaine, Veuve à dos d'or    Olasz: Vedova coda a spilli, Vedova codaspillo    Lengyel: Wdówka białobrzucha    Cseh: Vdovka černobílá, Vdovka dominikánská    Portugál: Viuvinha    Holland: Dominikaner-wida    Alfajok :       Vidua macroura macroura       Vidua macroura arenosa

Dominikánus vidapinty élőhelye

A Szaharától délre szinte egész Afrikát benépesíti. Előszeretettel tartózkodik a kulturterületeken, de füves élőhelyeken és a tövisbozótos szavannán és magas fűvel borított területeken is gyakori.    Tojókból és ivaréretlen  hímekből kis csapatot alkotnak. A hímek előszeretettel ülnek a bokrok kimagasló ágain és szüntelenül énekelnek.

Leírása

   A Dominikánus vidapinty hím hossza eléri a 26 - 34 cm, 3 éves kor felett  állandósul a 34 cm. Évente egyszer nászruhát ölt ( márc. - május), melyet  közel 6 hónapig visel.  A nászruhás hímnél a  fej arci oldala, a nyak hátsó részének szalagjai ( oldalsó része), a vállfoltjai, szárny szegélyei, testalja, farcsíkja fehér,  másutt fekete.  A szárny fedőtollazatának szegélyei világosbarnák. Csőre piros, szemek és lábak sötét barnák.
   A Dominikánus vidapinty tojó legfeljebb  11 - 12 cm. nagyságúra  fejlődik.  Színe felül világosbarna alapon feketén csíkozott,  mely átterjed a farokra is. A fejen nagyon feltűnő világos pirosas barna és fekete hosszanti csíkok vannak, de a szem feletti csík és a pofafolt világos színű. Alul  fehér, a  mellkason és a testoldalak  barnásabak. A szárnyak és a farok sötétbarna, a tollak sárgásbarnával szegettek. A csőre vörösesbarna, a szemek sötétbarnák.  A lábak  világosbarnák.
   A   fiatal madaraknak a csőre barna és tollazatuk halványabb barna (fakóbarna). Az importált  madaraknál sűrűn előfordul, hogy a tojónak vélt /vásárolt/ madár a következő tavasszal már egy ifjú hímmé alakul át. Ez abból következik, hogy a befogáskor a kis csapat egy része ivaréretlen hím. Tollazata hasonló a tojóéhoz  és  csak a következő évben lesz ivarérett,  és veszi fel a nászruháját úgy 10 - 12 hónap múlva. Egyetlen biztos eltérés  és egyben nemi ismertetőjel a csőr barna színe.    

Viselkedése

   Hívóhangja egy éles  "zipp",  éneke pedig csivitelő és ciripelő kellemesen dallamos hangsor.
   A Dominikánus vidapinty fészekparazita, vagy másképpen költésparazita  2 - 4 , de rendszerint  2  fehér tojását a korallcsőrű pinty,  vagy a helenapinty fészkébe rakja. A kis vidapinty színe  megegyezik a gazdamadár fiókáinak színével, torokfoltja pedig hasonló mintázatú mint a gazdamadár fiókáinak  torokfoltja. Nászrepülése különlegesen szép rázogató mozgásokból áll, amit a tojó fölött hajtanak végre. Repüléskor  búgócsigához hasonló surrogó hangot ad a szárnymozgásuk. Több hím tartása esetén ritkán, de előfordul a rangsorharc, mely valóságos Show, miközben a két madár  egymással szemben, de pár centire mégis eltávolodva egyhelyben állva a jellegzetes rázogató mozgással repül és élesen csivitel. Ilyenkor csak látszatharcot vívnak.  Viszont a nászidőszak elején külön kell tartani a hímeket mert, ha kevés a tojó ( 1 hímre  4-5 tojó számítandó) az alfa hím leveri ( megöli) az alacsonyabb rangú hímeket.

Tartása, tenyésztése

   Tartása nem nehéz feladat. Nagy növényekkel beültetett  szabadtéri 8 - 10 m. hosszú volierben október végéig  nyitottan, ettől kezdve, fóliával bevont volierben és a csatlakozó védőházikóban  5 - 15  fokon veszély nélkül tartható.  Nászruhás repülése a kisebb madarakat (gazdamadarak) és egyéb egzotákat zavarhatja, de saját tapasztalatom szerint a  nagy hely és az elbújási lehetőség biztosítása feloldja a kezdeti riadalmat.
   Külföldi tenyésztők  leírásaiból kitűnik, hogy gazdamadarak és az amarant (8 - 10 pár) egyidejű tartásával már sikerült szaporítani a Dominikánus vidapintyet. Nekem ez nem jött be a sirálykapinty viszont gond nélkül nevelt egy fészekaljban  Dominikánus vida Aranyveréb és Rizspinty fiókát is.  Tojásait gazdamadár hiányában többnyire a  talajra rakja, de találtam szövőmadár fészekben is  melyeket kivéve, a sirályka alá rakva költettem  ki és neveltettem fel.
   Dominikánus vidapinty magkeverék megegyezik az egzotáknak adandó magkeverékkel, kiegészítve zöld és lágyeleséggel és gyümölcsökkel. Az állati eleséget a volierben lévő talajtakaró alatt  élő és repülő  rovarok biztosítják.   Szívesen fogyasztja  a szárított rákot. Téli időszakban a rovarokat a sovány tehéntúró és sajt  helyettesíti. Szaporodási időszakban ( márc.- máj.) lágyeleséghez  szezám és négermagot adagolunk. (4 rész lágyeleség  + 1 - 1 rész szezám és négermag) Kiváló zöldeleség  számukra még a saláta, édeskáposzta, kígyóuborka.

Alfaja a Vidua  macroura arenosa.

   Elterjedési területe: Angola, Dél-Namibia, Északnyugat-Bostwana, Zimbabwe, Mozambik, Délnyugat-Zambia.

   A V. m. arenosa annyiban tér el az alapfajtól, hogy a fejtető halvány-homokszínű ( sárgásbarna) és a hasi rész halvány vörhenyes sárga. A többi testrész megegyezik a V. macroura színével.
   Hangja Newman megfigyelései alapján a "tsee-tseet-tseet" sűrű ismételgetése.

A vidapintyek szeretetéről.

   Közel  harminc éve már, hogy a szegedi kiállításon felfigyeltem egy madárkülönlegességre, melyet  egy Bécsből  érkezett tenyésztő állított ki.
   A  madárpár nyugodtan üldögélt a kiállítás többi  kalitjához képest jóval nagyobb  kalitban. Fehér – fekete tollazata, piros csőre és testéhez viszonyított hosszú farka azonnal  kiemelte a tucatmadarak sorából, melyeket a kiállításon bemutattak.
   Persze  a neve valahonnan derengett,  de tulajdonosa  számomra még titok volt, hiszen a rendezők, nem tüntették fel azt a látogatók számára. Az általam ismert  szakirodalmat meg az Uránia Állatvilág 1978 - as kiadása képviselte, melyben képet nem, de leírást már korábban találtam róla.   Hosszas keresés, kérdezgetés  után először megtudtam  a nevét (dominikánus vida), majd a tulajdonosával Hajnal Sándorral is találkoztam. Már akkor eldöntöttem magamban, hogy bármennyibe is kerül; én azt a madárpárt megveszem. A tenyésztő nehezen állt rá a dologra, de eladta, kicsit bajba voltam, mert a kiállítás 2 nap múlva bezár és a madarakat el kellett hozni, de nem volt megfelelő röpdém a tartásukra. Nappal a kiállítást nézegettem, este és éjjel készült a új volier.
   A kiállítás zárására kész volt a hely , meg a család is az éjszakai kopácsolástól. Az  akkoriban  itthon fellelhető irodalomban kikerestem a tudnivalókat és akaratlanul is találkoztam az özvegy és szövőpintyek nagy sokaságával, melyek először leírásokban és képekben, de az évek múlásával a gyakorlatban is a kedvenceimmé váltak. Kitartó és szisztematikus  kutatással sikerült  beszerezni és évekig tartani  több fajukat, alfajukat, változatukat. Néhány fajuk szaporodásánál is  asszisztálhattam. Megismerkedtem szokásaikkal, vehemenciájukkal, nem utolsó sorban igényeikkel.  Tenyésztésükről nem beszélhetek, hiszen igen nehezen bírhatók rá a szaporodásra, bár egyes fajok keresztezésénél már értek el eredményeket az EU-s tenyésztők. Itthon a hazai madarászok csak most ismerkednek ezekkel a fajokkal, nem sok madarász foglalkozik tartásukkal - legalábbis én nem tudok róla - persze ez nem jelenti azt, hogy nincsenek. E témában publikálni sem láttam senkit,  pedig igény biztosan van rá.  A mellőzés oka talán, hogy ezek a fajok nem hajtanak különösen nagy gazdasági hasznot, de a szerintem hobbiszintű  tartása  ajánlott mindenki számára aki szereti a szép és különleges madarat. Rendkívüli színösszeállításukkal, meghökkentően változatos tollazatukkal, megfelelő nagyságú volierben való tartásukkal olyan esztétikai  élményt  nyújtanak, melyet  a halandó madarász álmodni sem mer.
   Megfelelő elrendezésben a kiállítások különlegessége lehet.
   Különösen szívós madarak, elég nagy helyen és kielégítő táplálékkal kicsiny testük ellenére évekig élnek sokféle egzota társaságában.  
   Jól tűrik a náluk nagyobb madarakat  és együtt tarhatók a Neophema fajokkal is.
   Tartásuk nem igényel különleges bánásmódot, kivéve a téli időszakot, melyet  zárt fűtött helyen
(madárszobában)  5-10 C° körüli  hőmérsékleten  tartunk. A tavaszi tollváltás  idején pedig foszforban és mészben gazdagabb lágyeleséget igényel, melyet karotint tartalmazó zöldeleséggel egészítünk ki. Mageleségét a fajleírásnál találhatjuk.  Ebből már az is kikövetkeztethető, hogy egy új fajleírási  sorozat bevezetője volt –e kis eszmefuttatás.
   Szeretném az érdeklődők számára a Szövőmadárfélék (Ploceiade) családjába tartozó és hazánkban is tartott madarakról a szakmai irodalomból merítetteket és saját tapasztalataimat  ötvözni, melynek előkészítésében segítségemre voltak az egyesületünk fordító klubjának tagjai névszerint : Szalma Andrea középiskolai tanár, Hegyi Dóra, Herceg Emese középiskolai tanulók, Mészáros Lídia egyetemi tanár.  A fotókat  saját állományomról  Pataki Viktor  leendő természetfotós sok türelemmel és várakozással készítette.

 Forrás:www.idre.hu