A csicsörke a legkisebb európai pintyféle. Élénk mozgásával, a hím különös énekével és éneklés közben lepkeszerű repülésmódjával méltán került a díszmadárkedvelők érdeklődésébe. Egykori tartásának nincsenek olyan hagyományai, mint más európai pintyfélének, igénytelensége miatt - különösen a mediterrán térségekben - mégis kalitkamadárként is ismertté vált. Elterjedése A csicsörke monotipikus faj, jelenleg ismert alfajai nincsenek. Eredeti areáját Észak-Afrika jelentette (főként az Atlasz-hegység vidéke). Innen indult el látványos északi, északkeleti irányú terjeszkedése a XIX. századtól kezdve. Jelenlegi elterjedésének területét az eredeti észak-afrikai élőhelyén (Algéria, Tunézia) kívül Dél-Európa, Nyugat-Európa a Brit-szigetek kivételével, Közép-Európa jelenti. Fészkelésének északi határát Lengyelország, a Baltikum, Németország és Dánia északi valamint Svédország legdélebbi területei jelentik. Dél-európai elterjedése a Balkán félszigeten keresztül kiterjed a Fekete-tenger partvidékéig, valamint Cipruson, Törökországban, Libanonban, Izrael északi részén is megjelent. Közép-Európában valószínűsíthető első fészkelését 1811-ben Elszázból ismerjük. A terjeszkedéssel kapcsolatban néhány további adat (az első ismertté vált fészkelés évszáma): 1850-ben Nürnberg, 1868-ban Wroclav, 1871 Prága, 1874 Párizs, 1876 Varsó, 1903 Hannover, 1915 Lübeck, 1927 Tartu. Legújabb terjeszkedése révén néhány párban már megjelent Norvégiában (néhány előfordulást regisztráltak 1989 óta). A Brit-szigeteken is megfigyelték már, de stabil populáció nem alakult ki (első fészkelés 1967, 1989-ben 1 fészkelő pár). Európán kívül közeli rokonának tekinthetjük a szürke csicsörkét (Serinus leucopygius), amely élőhelye ugyancsak Afrika északi része (Afrika ÉK-i részétől egészen ÉNy-i területéig). A díszmadárkedvelők által jobban ismert mozambik csicsörke (Serinus mosambicus) is közeli rokonfaj, areája azonban a Szaharától délre eső afrikai területekre esik. Leírása A csicsörke a legkisebb európai pintyféle, alig 11 cm a testhossza. A tollazat alapszíne sárgás, testén sötétebb sávozással. Az öreg hím fejének nagy része, a begy- és a melltájék sárgászöld, csíkok nélkül. Egyes öreg hímek hasoldala különösen szépen egyöntetű sárga (lsd. mellékelt képek). Az őszi időszakban a friss vedlés után a tollcsúcsok szürkészöldek. Az öreg tojó testsávozása sűrűbb, mint a hímé, tollszíne szürkés, nincs élénkebb sárgás árnyalata. Mindkét nem farcsíkja sárga, ez biztos faji bélyege. A fiatalok a fakóbb színű tojóra emlékeztetnek.

A farcsík barnássárga, amelyik sötétbarna színnel csíkozott. A kor (különösen az őszi vedlés után) a faroktollak alapján is eldönthető. Az öreg madarak faroktollai szélesen lekerekítettek, a fiataloké hegyesek. Az öreg madarak farcsíkja mindig sárga, csíkozás nélkül. Élőhelye, életmódja Hazánkban, mint terjeszkedő faj, a XIX. század elején jelent meg. Az első fészkelés pontos ideje nem ismert. A nagyobb terjeszkedés a Balkán-félsziget irányából történt. Eredeti areáját tekintve így a csicsörke hazánk madárvilágában mediterrán elemnek számít. A szélesebb körű kárpát-medencei elterjedésének az ideje a XX. század első fele. Debrecenben 1923-ban írta le az első fészkelő párt a város neves ornithológus tanára, Nagy Jenő. Hazai élőhelye csaknem kizárólag lakott területekre korlátozódik. Főképpen a mediterrán térségekre emlékeztető élőhelyek madara. Betelepülő egyedei is ilyen élőhelyeken jelentek meg. Tipikus előfordulása a Balaton-felvidék mandulaligetei, levendulásai. Egyébként kertségekben, parkokban, nagyobb temetőkben, utcai fasorokon, facsoportokban egyaránt előfordul. Hazai legmagasabb fészkelése a Bükk-hegységből ismert (kb. 600 m). Szlovákiában a Nyugati-Tátra lábánál fekvő Prybilina településen (765 m) is megfigyeltük költését (lsd. mellékelt fotó). Tavasszal a hímek röptükben hallatják jellegzetes éneküket, s valamely kiugró tárgyra (pl.: antenna, száraz ág) telepednek. A nászrepülés könnyed, lepkeszerű. A fészek leggyakrabban tűlevelű fákon, többnyire alacsonyan épül. Kedvelt fészkelőhelyek a tujafélék sűrű ágai is. Utcai lombosfák közül leggyakrabban gömbjuharon vagy nyugati ostorfákon fészkel. A fészek többnyire alacsonyan, 1,5-3 méteres magasságban épül. Debrecenben megfigyeltünk a sűrű ágak miatt zártabb koronát adó köszmétebokron is a csicsörke fészkelést, kb. 1 méter magasságban. A hazai madarak közül a legkisebb fészket e faj tojója építi. A hím a fészeképítő tojót mindenhova követi, dürgő, pózoló magatartással. A tojások száma 3-5, csak a tojó kotlik. A hím eteti a kotló tojót. A fiókák 13-15 nap alatt kelnek ki, s ugyanennyi idő után hagyják el a fészket. A kirepülés előtti napokban igen zajosak, az etetésekkor hangosan kiabálnak. A fiókák sokszor már a kellő önállóság előtt kimásznak a fészekből, ami jelentős pusztulással is járhat. Mindkét szülő eteti a fiókákat. A kirepülés után a fiókák még néhány napig együtt maradnak, követik a szülőket vagy az egyedül maradt hímet, ami tovább etet. Ezalatt a tojó már másodköltéshez foghat. A csicsörke táplálékának nagyobb része növényi eredetű. Az apró magvakat adó növények (madárkeserűfű, gyermekláncfű, bogáncsfélék, pásztortáska, útifűfélék, katángkóró, levendula stb.) magját. Gyakran talajon táplálkozik. E sorok írójának kertjében, Debrecenben tavasszal madáretetőn gyakorta megjelent, tört napraforgót és pintyeleséget fogyasztva. A madáritatót egész nyáron látogató példányokat is megfigyelhettünk. Állománynagyság, vonulása Többnyire vonuló faj, amely kora tavasszal érkezik és október végén vonul el. A telelőhelyek Dél-Európában és Észak-Afrikában ismertek. A telelőhelyen a hím télen is énekel (ezt magunk is megfigyeltük Tunéziában). Enyhébb teleken alkalmanként áttelel. Debrecenben 1981-ben, 1983-ban és 1992-ben megfigyeltünk januárban áttelelő példányokat. Ősszel vegyes pintycsapatokkal kóborolnak példányai, de a csekély számú áttelelő példány általában önállóan mozog. Európai állományát 10-15 millió párra teszik. Magyarországon 50 - 100 ezer párra becsülik a költőállományt. Tartása A csicsörke európai élőhelyének kiterjesztése révén, viszonylag későn vált ismertté a díszmadártartók körében. Ezért tartásának, de különösen tenyésztésének nincsenek olyan hagyományai, mint más, vadon élő pintyfélének. Ennek ellenére, különösen Dél-Európa országaiban több helyen tartják szobamadárként. Tartásának körülményeit külföldi források alapján összegezzük. Tartása leginkább nagyobb röpdékben célszerű. Mozgásigénye miatt kisebb kalitkákban a madár állandóan ugrál, olykor veri magát, ezért ilyen körülmények között tartása kínzásnak is minősíthető. Az éneklő hímeket gyakran külön helyezik el. Más pintyfélékkel nagyobb volierben megmarad, költési időszakon kívül. A volierben szívesen ugrál száraz ágakon, akár fenyőfélék ágain is. A tápláléka azonos lehet más pintyfélék (pl. egzóta fajok) apró magvaival. Szívesen fogyasztja a vörös- és fehérköles, fénymag, repce magját. A természetes növényfajok közül a gyermekláncfű, pásztortáska, keserűfűfélék, útifű magjával is etethető. Fogságban nem ajánlatos túl sok, olajban gazdag maggal táplálni (kendermag, napraforgó), mert könnyen elhízáshoz vezethet. Zöld növényi részeket, apró almadarabokat is szívesen csipked. Mésznek állandóan lennie kell a volierben. A táplálékkal ajánlatos vigyázni, mert a csicsörke eléggé fogékony egyes egysejtűek, baktériumok által okozott fertőzésekre. Tenyésztése A csicsörkét német díszmadártartók már sikeresen tenyésztették. Röviden ez alapján összegezzük ezzel kapcsolatos ismereteket. A csicsörke tenyésztése csak nagyobb volierben lehetett igazán sikeres. A tenyészpár mellett más madarakat nem helyeztek el. A fészkelési időszakban a csicsörke hím különösen agresszívvé válik, minden más madarat üldöz. Fészeknek kanári fészekalap felel meg leginkább, amit a röpdébe betett tuja- vagy fenyőágra erősítettek. Fészekanyagnak vékony fűszálakat, gyapjúszálakat, apró tollakat építhet be a tojó. A 3-5 apró tojáson a teljes fészekalj lerakása után fogságban is csak a tojó kotlik, miközben a hím énekel és eteti a párját. A kotlási idő rövid, 11-13 nap. A fiatal madarak 11-14 nap múlva hagyják el a fészket, de még további 8-10 napig a szülő madarak táplálják ezeket. A csicsörkének kitenyésztett színmutációi nem ismertek.