Gyémánt galamb története: Ausztráliai hazájában nem tartozik a ritkaságok közé a világ legapróbb termetű galambocskája, amelynek testnagysága alig éri el a 20 centimétert. Leírása: Tollazata is teljesen hétköznapi lenne, ha a balkáni gerléhez hasonlatos szürke alapszinű szárnytollazatán nem helyezkednének el a fehér pettyekből álló gyöngysorok, valamint szeme körül nem lenne az úgynevezett szemgyűrű, amely a hímeknél szélesebb és élénkebb színű. A nemeket küllemük alapján csak erről lehet megkülönböztetni. Az állat helyének kialakítása: A madárka rendkívül jámbor, csendes jószág.

Más madarakkal együtt azért nem ajánlatos tartani, mert még a mellette törpének tekinthető zebrapintyek is képesek megkopasztani és tollait fészekanyagnak felhasználni, ugyanis a gyémántgalamb ellenállás nélkül mindent eltűr. Valamiféle agresszivitás esetleg akkor tapasztalható, ha több madárkát tartunk közösen és a hímek vetélkednek a tojók kegyeiért. Etetés-itatás: Eleség tekintetében nem válogatós, szívesen fogyasztja a készen kapható pintykeveréket vagy kanárieleséget egyaránt. Fiókaneveléshez a lágyeleség adagolása elengedhetetlenül szükséges, a fogyasztásnak megfelelő mennyiségben. Gondozás: Meglehetősen ostoba kis madárka. Tapasztalatom szerint több év múlva sem ismeri fel gondozóját (ellentétben a legapróbb pintyekkel), és a naponta történő etetéskor ismételten képes eszeveszett menekülési jelenetet rendezni, amelynek lazán álló tollazata látja kárát. Ez különösen kalitkában elhelyezett állatoknál volt észlelhető. Szaporítás: Fészeképítési tudománya sem tekinthető kimagaslónak. Nálam egyaránt elfogadta a pintyek számára használatos félig nyitott odút vagy a kanárimadarakhoz használatos költőládikót, amelybe egy maréknyi száraz füvet nyomkodtam bele, hogy neki csak esetleg igazgatnia kelljen. Fészekalja két fehér tojáskából áll, a fiókák mintegy 2 hét kotlás után bújnak elő, meglehetősen gyámoltalanul. Sokszor szükséges egy kicsit segíteni a kibújást. Ha a szülőpár gondosan eteti a fiatalokat, meglepően gyorsan fejlődnek, háromhetes korukban kitollasodva elhagyják a fészket. Néhány napig még ugyan repülni nem tudnak, de a szülők a kalitka alján kucorgó kicsiket tovább etetik, mindaddig, amíg azok képesek egyedül is enni.