Paradicsom vidapinty (Vidua paradisaea)

   A paradicsom vidapintyeket Európába először  portugál hajósok hozták be az afrikai Widah kikötőváros felől, valószínűleg innen származik az angol  elnevezésekben a Whydah szó. Egy németnyelvű szakkönyvben Horst Bielfeld három fajtáját ismerteti, melyek csak csekély eltéréseket mutatnak a színükben, farktollazatuk állásában formájában, valamint hosszában.

Paradicsom vidapinty elterjedési területe

Külföldi börzéken és a hazai kiállításokon is egyre többször látni többféle, különlegesen hosszú farkú bársonyos sötét színekben tündöklő  madarakat  -  gyűjtőnevén - a „paradicsomvidát”  és azok alfajait, változatait. Gazdáik az érdeklődőknek lelkesen és nem kis büszkeséggel mutatják  meg madaraikat, vagy a róluk készült fotókat. Mindez nem a  faj fokozatos  elterjedését bizonyítja, hanem inkább az unikumságát. Ami abban rejlik, hogy a madárkedvelők között kevesen vagyunk akik foglalkoznak velük. Akiknek meg van, azok méltán büszkék a madárritkaságukra. Büszkeségük jogos, hiszen tenyésztésük sok türelmet, kitartást igényel és mindezek mellett némiképp el is tér a hasonló nagyságú (ezalatt a pihenő időszaki  testhosszát értem) egzoták  tartásától, esetleges tenyésztésétől.
   Nálunk a köztudatban a gyakorlati teendőkről  kevés információ van, az is többnyire csak szájhagyományban létezik. Jómagam is a tenyésztés alapjait a Vajdaságban lestem el, bár a tenyésztő igyekezett a lehető legjobban titkolni a tudományát, - hogy miért tette ? -  azt még máig sem igazán értettem meg, hiszen ha valaki  komolyan gondolja a vidákkal való foglalkozást, néhány év alatt saját maga is rájön a tartásának minden titkára. Ha már erről írok be kell őszintén vallani, semmi titok nincs itt, csak a faj ismeretének hiánya okozhatja a misztikum terjedését. A fajokról nem találni elég magyar nyelvű szakanyagot   és talán az élőhelyüket sem ismerjük tüzetesen, mindehhez hozzájárul, az is, hogy - e fajok szinte alig kaphatók a hazai nagykereskedésekben. A kiskereskedelmi forgalomban, és manapság ritkán tartott  kiállításokon, kisállat börzéken az eladók sokszor nem is ismerik őket, vagy ha igen tartásáról sajnálatos módon nincs elég információ a birtokukban. Mindezek feloldására tapasztalataimból leírok egy néhány  általam fontosnak tartott gondolatot.
   Az előző írásomban már említettem a helyszükségletet, a fajleírásoknál megtalálható  a hőmérséklet igény is, ami a - téli időszakban - fajonként eltérő. Általában a kalitkázás nélkül  csapatban nevelt egzoták sikeres tartásának alapvető követelménye az eredeti élőhelyéhez és az  elterjedési területéhez hasonló környezet és klíma biztosítása.  Ezt én oly módon biztosítom számukra, hogy a nagy növényekkel beültetett volierhez  a fűtött védőházikót  4 méter magasra  és gúla alakúra építettem, melyben a hőmérséklet a padlózattól felfelé 5 °C -tól  kb. 20 cm-ként  1 °C – kal nő, a csúcsban eléri a 28-30 °C -ot is. Így minden faj megtalálja a neki kedvező klímájú pihenőhelyet, melyet aztán az éjszakai alváshoz rendszeresen el is foglal. Megfigyeléseim szerint  a fajok egymástól elkülönülten csapatban más-más hőmérsékleti zónában éjszakáznak, míg nappal az éber szakaszban bármely zónában megtalálhatók. Éjszakai pihenőhelyüket már alkonyatkor elfoglalják és  a reggeli virradattal kezdenek mozogni. Mély alvók, sötétben nehezen engedik el az űlőrudat. Ezt a tulajdonságukat használom ki a kiállításokra való szállítás alkalmával. Szállítójuk egy elsötétíthető és magasra kialakított speciális ládikó, melynek a felső harmadában van elhelyezve az ülőrúd. Erre telepítem a madarakat, a sötétben nem mozdulnak el így hosszú farkuk 4-5 órai szállítás után is ép marad.
   Az alapfajt  ( Vidua paradisaea paradieaea) már többször sikerült szaporítanom sirályka közreműködésével. Na igen itt már van egy „titok” amit szívesen megosztok bárkivel akit érdekel, mégpedig az, hogy a vadon befogott és több éven át beszoktatott   alfa hím  paradicsom vidát a szaporodási időszak elején elkülönítem egy kisebb volierben és frissen befogott tojókat teszek mellé (persze, ha lehet kapni itthon) Ily módon néhány  héten belől a félig nyitott csalifészkekben, vagy a padlózaton tojásokat lehet találni,  amit a továbbiakban a sirályka gondjaira bízok. A fészkeket a padlózathoz közel szárított sás és kakaslábfű közé nádtorzsán helyezem el.   Sajnos a tojók beszerzésére az idén nem volt mód a madárinfluenza okozta hisztéria miatt. Így hiába volt készenlétben egy fél tucat párra váró hímem a szaporodás elmaradt. Egy másik módja  a gazdamadarakkal való neveltetés, de azt viszont napjainkban szinte lehetetlen megvalósítani a gazdamadarak kellő mennyiségének hiánya és nem utolsó sorban a tojók beszerzésének problémája miatt. Joggal vethetné fel az érdeklődő olvasó, hogy mi van az előző években behozott tojókkal? Hogyan  viselkednek, szaporodnak -e? Nos itt van egy másik probléma ami megoldásra vár, mégpedig az, hogy hiába van a régi tojók közül  több is a hím közelében,  a hím nem párosodik velük. Esetenként több hím  tartásakor egy alacsonyabb rangú hím párosodik az alfa hím  előző évi tojóival, de ez ritkán fordul elő és csak elkülönítve tartva.  Ebből arra lehet következtetni, hogy nem monogámok és nem érdeklődnek a volt párjuk után. Szaporodásukhoz minden szezonban friss tojót igényelnek. Bizonyosságot keresve kísérletképpen, még a hímek nyugalmi állapotának időszakában  a szaporodási időszak előtt  kb 30 nappal elkülönítettem a tojókat, egy másik zárt helységbe rakva - és arra gondolva -, hogy  így  elősegíthetem a következő nászt, de nem volt hatása. E módszert több évben ugyanazokkal a hímekkel és tojókkal megismételve sem jutottam eredményre.  Viszont a vadon befogott új tojó csapat megjelenése (4-6 db) néhány napon belől kiváltja a hímekben a párosodási hajlamot. Fordított esetben,  amikor a tojó a beszoktatott madár, és a hím a vadon befogott az előző  helyzet nem igaz, mivel az új helyen a  kiszínesedett hím alárendelt szerepet kap  és nem párosodhat kedve szerint. Ebből az a következtetés vonható le, hogy  a paradicsomvida szaporodási szokásai eltérőek az általánosan elfogadott egzota szaporítási metódustól és az általánosan ismert poligám szaporodási viselkedéstől is.

Paradicsom vidapinty élőhelye

   Leggyakrabban a  füves, tövises bokrokkal átszőtt szavannákon  akácosokban  a  galéria erdőkben találkozhatunk vele.  Magvakat és rovarokat keresgélve csapatosan kóborolva halad előre.   Gyakran kapargatják a talajt, különös módon magasra ugorva, majd leülés közben hosszú farkukat magasan tartva mindkét lábukkal egyszerre hátra rúgnak és így mozgatják a talaj felszínét. Szeret a száraz fák, bokrok csúcsán tartózkodni.

Leírása

   A Paradicsom vidapinty hím hossza  14-15,5 cm. Csőre fekete, lába  világos szürkés-rózsaszínű. Április elejétől – október közepéig  nászruhát ölt, így eléri a 40-43 cm. is. A tojóé 13 cm. Az alapformánál ( Vidua  paradisaea paradieaea ) a fej fekete, nyaka és a hátsó nyakpánt világos aranysárga, az  oldalpánt okkersárga, mely a mellig húzódik, ahol sötétebb borostyán, majd  elől rozsdabarna színűvé válik. Hasa  elől sárgás majd fehéres színű. a  többi része fekete. Farkának középső 2 tolla nagyon széles  és rövidebb, a vége felé tűszerűen kihegyesedik, a következő igen hosszú ( 28 cm ) egyenletesen elhegyesedő két tollpárral  merőleges állásúak. E sajátságos eszközzel  a szöcskék ciripeléshez hasonló kerepelő  hangadásra is képes. Nyugalmi időszakban a tojó színéhez hasonló, csak a  nászruhában fekete színű részek tollai erősebb tónusúak és többé kevésbé feketével szegettek.
   A tojó felül rozsdabarna, minden toll közepe fekete. A fejtető és fejoldal halvány izabellabarna. A tarkóig húzódó szemsáv feketés. A szárny és a farktollak feketésbarnák. A szárnyfedők tollai széles őzbarna szegélyűek. Egyéb tollainak vége világosabb barnával szegett. Hasa fehér. Nincs hosszú farka.
   A fiatalok színe megegyezik a tojóéval, az első  négy hónapban valamivel halványabb árnyalatú.  A 14 napi kotlást követően kelnek ki, gyorsan fejlődnek, két hét múlva önnálosodnak. Naponta kell számukra  rovarokban gazdag lágyeleséget biztosítani. A kikelést követő tavasszal színesednek ki.
   Az alapfajhoz viszonyítva a változatok eltérései : az  V. p. orientalis  fajtánál egy kicsit szélesebbek a középső farktollak és a két szélső legfeljebb 22 cm.-re nő meg vége felé egyenletesen elhegyesedő. A hátsó nyakpántja világos szalmasárga színű. Az V. p. aucupum  fajtánál a középső farktollak legfeljebb 26 cm. hosszúak, hegyes véggel, a hátsó nyaksáv erős narancsbarna, majdnem gesztenyebarna színű.
   Átlagos élettartam : 10-12 év.

Viselkedése, életmódja

   Fészekparazita és poligám. 4-6 tojót igényel. Nyugodt viselkedésű faj, bármilyen díszpinttyel megfér.  Nászidőszaka március - július. E fajok télen nem szeretik az egyenletes hőmérsékletű  helységet, igénylik a váltakozó  hőzónákat. Tehát fontos, hogy ne kalitkában tartsuk őket bármilyen  nagy is az. Fémesen éles kiáltások mellett, a Pytilia melbáéhoz hasonló lágy fuvolázó éneke van. Tojókkal körülvéve mutatvány repüléseket végez, melyek során a középső nagyon széles farktollait felemeli és ide-oda, fel-le repülés közben  rázza magát. A násztánc része a farktollak összedörzsölése melynek hangját már leírtam. Többnyire ugyanarra az ágvégre telepszik és alvóhelyének is mindig ugyanazt a helyet választja. Csoportos tartásnál az alfa egyed az irányító.

Paradicsom vidapinty tartása, tenyésztése

   Hasonlóan nagy helyet igényel mint a Dominikánus vidapinty, ( 8-10 m.) növényekkel sűrűn beültetve, illetve néhány száraz ágvéget magasan elhelyezve alakítjuk ki a tartózkodási helyét. Mozgékony aktív madarak. Beszoktatás után igen ellenállóak, de télen  éjszaka 14-16 °C igényelnek. Szaporodási időszakban kissé nyugtalanabbak, de nem verekszenek. Táplálása  egzota magkeverék, fürtös köles, félérett fűmag, zöld és rovaros lágyeleség kiegészítéssel, a szezonális hazai gyümölcsöket és a volierben élő rovarokat  is szívesen fogyasztja. Kedvenc csemegéje az eperfa fekete termése.
   A fészekparazita  vadon élő madár általában az élőhelyükön fészkelő tarka asztrildot ( Pytilia melba)  használják nevelőszülőknek. A tenyésztők az előzőn kívül nevelőszülőnek használnak vörös amarantot (Lagonostica senegala) és sirálykapintyet.
Tenyésztése nehéz, de a bevezetőben leírtak segítségével eredményes lehet.

Forrás:www.idre.hu