Acélkék vidapinty (Vidua hypocherina)

  Magyar neve: Acélkék vidapinty vagy Hosszúfarkú atlaszpinty
   Latin:Vidua hypocherina (Verreaux,J & Verreaux,E, 1856)
   Német: Glanzwitwe
   Angol: Steel-blue Whydah, Steely-blue Pin-tailed Whydah
   Dán: Langhalet Atlaskfinke
   Spanyol: Viuda Azul
   Finn: Kiiltoleski
   Francia: Veuve métallique, Veuve combassou
   Olasz: Vedova azzuro acciaio, Vedova bluacciaio
   Lengyel: Wdówka szafirowa
   Cseh: Vdovka modrá, Vdovka modravá
   Holland: Langstaart-staalvink
   Alfajok : nincs
      

 Az előző részekben egy kivételével már ismertettem a hosszúfarkú  vidapintyek  fajait.
   A most következő egy igazi különlegesség, melyet tudatosan a legvégére hagytam, hogy a sorozat olvasójának ez a csemege maradjon meg  mielőtt a rövidebb farkúak, avagy az atlaszpintyek leírására  kerülne a sor. Ezen kívül az is - e besorolást  indokolta, hogy  kinézetre az Atlaszpintyekre hasonlít viszont megkülönbözteti tőlük a 4 középső farktoll, mely olyan hosszú, mint a többi vidáé.
   Miért is ez a kivételezés?  Talán mert színe, ritkasága, egyben védettsége indokolja  a  sorozatban  - e  kiemelést. Igaz hazánkban tudtommal még nem jutott hozzá senki, de évekkel ezelőtt túl a déli határon a Vajdaságban  Senta városában láttam meg egy  területi kiállítás alkalmával.  Ezen a kiállításon tapasztaltam először azt, hogy a rendezők odafigyeltek arra, hogy hogyan kell ezeket a fajokat bemutatni, úgy hogy azok farktollainak épsége megmaradjon és szépsége teljes értékű legyen. Bizony nagyon lehangoló  látvány, ha a kiállított vidának a farka töredezett, zilált,  vagy  a toll zászlójának ágai nem kapcsolódnak össze.
   Az egész madár szépségét és rendkívüli látványosságát teheti tönkre egy gondatlan elhelyezés. Sajnos itthon, már többször tapasztaltam, hogy a vidák fajait egzotáknak való kis standard kalitban mutatták be, ezzel lerontva azt az esztétikumot és harmóniát, amit a jól elhelyezett madár látványa nyújtani tud. A szállításukra használatos hordkalit is eltérő az általában megszokottaktól. Legjobb az elsötétíthető, a  magasságánál meghosszabbított alakú, mert így a rúdon ülő madarak farktollainak épen maradása biztosítva van.  A  kiállításokon elhelyezni, viszont volierben érdemes, ekkor  mutatja igazi szépségét, mozgásának, repülésének kecsességét. Ritkasága ellenére COM standard leírása van, de 2001 óta vörös listás faj tartása, tenyésztése  engedélyhez kötött.

Acélkék vidapinty leírása

   A nászruhás hím 26 cm. egyébként a  tojóhoz hasonlóan 12 cm. hosszú. Teste teljes egészében fekete lilás-kékes fénnyel. Szárnyainak alsó boltozata fehér színű. Az evezőtollak és a rövid farktollak szélei keskenyen fehérrel szegettek. Hosszú farktollai ülő állapotban teljesen fedik egymást egynek látszanak. A csőr pirossas-fehér,  a szemek sötétbarnák, lábai szürkék. A hím nyugalmi ruhában a tojóhoz hasonlít. Hívóhangja nagyon éles, szinte fülsértően hangos. Éneke kellemesen csicsergő, fuvolázó.
   A tojó a "Vidua macroura" tojójához hasonlít, azzal a különbséggel, hogy itt a csőr szarubarna, a madár alsó része nem barnás, hanem fehér.

Élőhelye

Kelet-Afrika 1400 m. magas területeinek tövisbozótos, szavannás részei, de megtalálható kultur területeken  is.    Etiópiától, Szomálián át Tanzániában is megtalálhatók.

Életmódja

   Fészekparazita, megfigyelések szerint fehér tojásait egyesével az Estrilda erythronotos fészkébe rakja. E faj is kis csapatokban kóborol. Gyakran van atlaszpintyek  és amarant fajok társaságában. Sokat tartózkodik a talajon, ahol a vidákra jellemző hátraugrással keresgéli magokból, kevés rovarból álló eleségét.  Begyvizsgálatok alkalmával a fűfélék magjai és azok csírázott formálya több mint 70 % ban volt jelen, a rovar 25 % - os és egyéb növényi részek mellett.

Tartása, tenyésztése

    Tartása megegyezik a dominikánus vidáéval, de védettsége miatt ritkán találkozhatunk vele. Takarmányozása az egzotákéval azonos, de csíráztatott magokból többet kíván, mint a többi egzota.
 Nyugodt, a többi hasonló nagyságú madarakkal megfér. Tenyészteni Európában  még nem sikerült. A 80 -as évek közepén vadon befogott példányait külföldi  kiállításokon még lehetett látni. Jelenleg egyre ritkábban tűnik fel ez a faj.

 Forrás:www.idre.hu