VÖRÖSFEJŰ AMANDINA

LEÍRÁS

A hím könnyen megkülönböztethetõ a tojótól a rozsdavörös fej, és a színesebb mell alapján. A fiatal hímek gyakran repülnek ki úgy a fészekbõl, hogy már van valamennyi vörös szín a fejükön, de a mellük még nem olyan színes, mint a felnõtt hímeké, inkább a tojókéra hasonlít.

TÁPLÁLÉK

Ezek a nagyobb pintyek inkább a törpepapagáj magkeverék nagyobb kölesszemeit kedvelik. Mohón eszik a tojásos lágyeleséget, miután megismerik. Az import madarak kissé vonakodva fogyasztják, még az után is, hogy tudják, mi az. Sosem lesznek olyan mohók, mint a tenyésztett madarak. Szeretik az élõeleséget. Szoktam adni nekik lisztkukacot és viaszkukacot, de nem rendszeresen. Szintén adok nekik még zöldeleséget, és csíráztatott japán, vagy fehér kölest. Grit és kalcium mindig legyen elõttük összetört tojáshéj, kagyló, vagy szépia formájában. A kalcium és a D3 vitamin alapvetõ összetevõ minden madár étrendjében, de ezekre külön figyelmet kell fordítanunk a vörösfejû amandinák esetén. Ugyan náluk nem találkoztam tojásevéssel, de közeli rokonaik a szalagpintyek, akiknél elõfordult ez nálam is.

KÖLTÉS

Ezek a madarak hamar elkezdenek fészkelni. De amelyik vörösfejû túl hamar kezd fészeképítésbe, hamar ott is hagyja. Az elsõ fészkek elég durvára sikerültek, kemény anyagokból építették. A másik pár még ennyit sem törõdött vele. Mivel én mindig rakok fûrészport a fészek aljára, van, hogy ebben rakják le a tojásokat, nem veszõdnek azzal, hogy kibéleljék az odút. Ha adunk nekik kókuszrostot, vagy hosszú, finom fûszálakat, ezekbõl tartós, kidolgozott fészket építenek. Gömbölyû fészket raknak csõ alakú bejárattal a nagyobb pinty odúba. A végén fehér csirketollakkal bélelik ki. Az egyik fészek, amit kókuszrostból építettek, érdekes tulajdonságokkal rendelkezett. Sok szál kilógott az odúból. Elõször azt gondoltam, hogy a hanyag építés miatt, pedig igazából a fészket védi a leskelõdõ, vagy bemenni próbáló állatoktól. A hím készített egy extra üreget a rendes üreg elé. Késõbb ide hordta ki a terméketlen tojásokat. Ezt elõször szintén a felületes építkezés eredményének gondoltam, de késõbb rájöttem, hogy ez a hím fészke lehet, amit több afrikai faj is szokott építeni. Lehetséges, hogy ez a meglehetõsen piszkos háztartás miatt szükséges. A vörösfejû amandináknak nagyon piszkos szokott lenni a fészke.

A hím és a tojó felváltva ülnek a meglehetõsen nagy és gömbölyded tojásokon. A fészekalja 4-8 tojásból áll, 5-6 darab az átlagos. Ha összehasonlítjuk a tojás méretét a madár méretével, meglátjuk, hogy miért van szükségük annyi kalciumra. A 2-4. tojás után kezdenek ülni rajtuk, kb. 13-14 napig. A kikelt fiókák úgy néznek ki, mintha csak szájuk lenne. Feketék, és nagyon pihések. Nagy torokfoltjuk van, sárga-fehér peremmel. 3 hét után repülnek ki, és további 2-3 hét után önállóak. A fiatal hímek már kirepüléskor felismerhetõek fejük vöröses színezetérõl. A test csipkézete finomabb, mint a felnõtteké, és a hímek mintája eltér a tojókétól. Néhány tojó is vörös foltokkal a fején repül ki a fészekbõl, de ez általában kevesebb, mint a hímeken. A mell mintája alapján ilyenkor is meg lehet különböztetni õket.

A vörösfejû amandina nem olyan agresszív a vegyes röpdében, mint a közeli rokon szalagpinty. Ugyan bátor madarak, és meg tudják védeni magukat, nem olyan harciasak és undokok, és békén hagyják a többi költõ madarat. Én 3 párt költtettem együtt probléma nélkül 1 pár Eophona migratoria-val, több muskátpinttyel, néhány hegyi bóbitás fürjjel egy röpdében. Szintén volt egy párom egy kisebb költõkalitkában, de a nagyobb helyen jobban költöttek. Japáni sirálykát is használhatunk dajkamadárnak. Mivel nagyon különbözõ módon követelik a táplálékot, mint a sajátjaik, legjobb, ha olyan madarak alá rakjuk be a tojásokat, akik még egyáltalán nem költöttek. Ezeknek a madaraknak még nincs emlékük a fiókákról, és nem tudják, mit várjanak a kicsiktõl. Még így is több sirályka nem fogja etetni õket, mivel egyenesen elõre nyújtják a nyakukat. Az is fontos, hogy a tojások már a dajkamadár alatt keljenek ki. Úgy látszik, a sirálykák alá rakott fiókák inkább zavarják õket, és nem fogják etetni.

EGYÉB

Hasonlóságát a szalagpintyhez nem lehet nem észrevenni. Csak a vörösfejû amandina és a szalagpinty tagja az amadina családnak. A vastag csõrük nagyon hasonlít a bronzpintyekére, pedig közelebbi rokonságban vannak a szárnyfoltos asztrildokkal, például a melbapinttyel.

Nem szabad együtt tartani szalagpintyekkel a költési idõszak alatt. A két faj keresztezhetõ és termékeny hibridek jöhetnek létre. A hibridek a világosabb a vörös fejrõl ismerhetõk fel. A hímeknél megmarad a vörösfejûekre jellemzõ vörös fej, de világosabb vörös lesz, mint a szalagpintyeknél.

Két alfaj létezik, de nem tudom, hogy a különbség a méretben, vagy a színezetben jelentkezik, és az alfajok egyáltalán megtalálhatók-e a madarászoknál.

A vörösfejû amandina megtanítható arra, hogy a hangjával utánozzon más madarakat, vagy akár az embert. Sally Huntington "Pulyka" nevû kézzel nevelt példánya megtanulta kimondani a nevét.

.