Királyvida (Vidua regia)

Magyar neve: Királyvida    Latin: Vidua regia másút Tetraenura  regia (Linnaeus, 1766)    Német: Königswitwe    Angol: Queen Whydah, Shaft-tailed Whydah    Dán: Kongevidafinke    Spanyol: Viuda Cola de Flecha    Finn: Viiripyrstöleski    Francia: Veuve royale    Olasz: Vedova reale    Lengyel: Wdówka królewska    Cseh: Wdovka královská    Holland: Koningswida    Alfajok :       Vidua regia regia       Vidua regia woltersi

Királyvida elterjedési területe

Dél – Afrika nagy részén előfordul, az északi Kapprovinztól  és délnyugat – Afrikától egészen Dél – Angoláig, valamint  megtalálható Dél – Mozambikban is.

Királyvida leírása

   A Királyvida hím  13 cm, nászruhában  eléri a 32 cm-t. is.  A tojó 12 cm.
   A fejtető a csőr és a szeme közötti rész , valamint az elülső  pofarész,  a homlok, a hát, szárnyak, farok,  far,  a farok alsó és felső  fedőtollai, és a combok feketék. A szárnyak és a farok világos barnán szegett. A farok középső négy  tollának  zászlaja nagyon keskeny,  és csak a végénél  szélesedik ki kb.  5 cm hosszan. Ezek a tollak is feketék és kb. 20 cm hosszúak. A feji oldalak, a széles hátsó nyaki pánt, az áll, a torok, a mell és a has sárgás- barna. A csőr és a lábak pirosak. A szemek feketés barnák.
   Változata  a Vidua  regia  woltersi a törzsfajtól csak annyiban tér el, hogy a hát elülső részén a palást egy része, valamint a hasoldal  kisebb mértékben kékes színű. Élőhelye pedig Dél-Mozambik szavannás területén  van. A hím nyugalmi ruhájában és a tojó egész évben  a  felső oldalon (háta és szárnyak) világosbarna, sötétbarna mintázattal.  A pofa oldalak , a torok  és a mell sárgás-barna, a többi alsó rész fehéres. A tojó csőre és lába halványabb pirosas. A két nem közötti eltérés ebben az időszakban  csak  a nagyságukban  és a tojó csőrének és lábának halványabb pirosas színében mutatkozik.

Élőhelye, életmódja

   Elkülönült kisebb csoportokban a tövises-bozótos  szavannákon  kóborolva él.
   A csoportok  túlnyomórészt tojókból állnak, néhány fiatal hímmel vegyesen.
   Ez a faj is poligám, valamint fészekparazita.  Gazdamadara a Gránátpinty ( Uraeginthus granatinus), melynek élőhelyén tartózkodik. A gazdamadár költési időszaka alatt nem vándorolnak. A hímek saját területeket tartanak fenn a csapatnak, azokat megvédik a betolakodókkal  és a rivális csapatokkal szemben. A tojó a gazdamadarak fészkébe 1 – 2  fehér színű tojást rak.

Tartása, tenyésztése

   Ez a Királyvida is nagy mozgásteret igényel, tehát sűrű dróthálóval bevont nagy volierben tartandó.  Szereti a sűrű bokros térkialakítást, de napos helyen lévő kimagasodó száraz faág a kedvenc pihenőhelye.  Téli hőigénye az éjszakai pihenőben megegyezik a paradicsom  vidáéval 14–16 °C-on jól áttelel.  A vadon befogottaknál ajánlatos a  beszoktatás, mely könnyen megoldható a kitűnő alkalmazkodó képessége miatt. Ezen időszakban az átlagosnál  bővebb rovareleséget igényel. A kisebb madarakkal szemben is nyugodtan viselkedik. Nászidőszakban  ritkán, de  előfordul, hogy a többi madár felett doromboló szárnycsapásokkal és hangos kiáltásokkal repül, területét védve elzavarja őket.
   Dél – Afrikában szaporítási kísérletek során  már sikerült a Gránátpinttyel felneveltetni.  (W. Büsgen számolt be róla 1981-ben)  Európai tenyésztéséről nincs adat.
   Főleg kölesfélékből, muharból és félérett fűmagvakból áll, melyet csíráztatva is megesznek. A beszoktatási időszakon  túl  kevés állati   eleséget esznek. A kicsi lisztkukacon, nyüveken, molylepke hernyókon kívül a réti planktont is elfogadják.  Lágy és zöldeleséget szívesen fogyasztják, kedvenc csemegéjük a  csumiz

Forrás:www.idre.hu